Nyúlfarknyi macskamesék 2.

Igaz történetek alapján
 

 

Max és a varjak

A ház mögött van egy nagy, beépítetlen terület. A környék összes macskája ide jár egérre, pocokra vadászni, vagy talán csak azért, hogy élvezze a szabadságot :)

A rét vitathatatlan ura Max, a szomszédunk macskája. Szinte az egész napját itt tölti, mindegy, hogy esik, fúj, vihar van vagy épp hétágra süt a nap. Csak akkor menekül fejvesztve, ha iskola után a gyerekek focizni kezdenek.

Múlt vasárnap Max egy egérlyuk előtt ücsörgött, várta, hogy "valaki" kidugja onnan az orrát. Nem is kellett sokat várnia, egy jóltáplált kis szőrpamacs bújt elő, olyan bátran, mintha semmi veszély nem fenyegetné őt a világon.

Max le is csapott rá, egy pillanat alatt levadászta. Már éppen megkóstolta volna a zsákmányát, amikor körülbelül egy méterre egy varjút pillantott meg, ami meredten bámulta őt. Nagyon meglepődött (az egeret talán el is feledte), és a madár felé ugrott, hogy elkergesse. A varjú hátrált egy kicsit, a macska pedig újra nekilátott volna az ebédjének.

Ekkor azonban a varjú lendült támadásba, fenyegetően közeledett a Max felé. Max újra ugrott, a varjú hátrált, Max újra enni próbált, a varjú megint felbátorodott. Ez így ismétlődött talán 4-5 alkalommal.

Messziről úgy láttam, hogy a varjú kezdi feladni, Max pedig végre hozzájut az ebédjéhez, amikor feltűnt egy újabb varjú. Nagyon szemfüles volt, mert amikor Max az első varjúval volt elfoglalva, egyszerűen felkapta az egeret és a közeli ház tetejére szállt vele. A másik varjú meg utána. Ki tudja, talán az egéren is megosztoztak.

Max egy darabig bánatosan nézett a tető felé, aztán választott magának egy másik lyukat, egyre éhesebben lesve, ki bújik elő onnan.

 

 

 

A macska, aki beleszeretett a faxkészülékbe

Néhány évvel ezelőtt az irodánkba még sok fax érkezett. Naponta többször megcsörrent a faxkészülék, és néhány pillanat múlva elkezdett kikunkorodni a papír, a nyomtató jellegzetes hangjától kísérve.

Az érkező faxok leginkább Félixet, az iroda macskáját érdekelték. Nem tudjuk az okát, de az első csörrenésre előkerült a legtávolabbi zugból is, és mire megjelent a papír széle, ő már meredt szemekkel bámulta, mintha arra lenne kíváncsi, neki jött-e az üzenet.

Ha a szokásosnál lassabban bújt elő a papír, a lábával ütögette, vagy az orrával böködte a szerkezetet. Joggal hihette, hogy ettől begyorsul a nyomtatás :)

Az egyik kollégánk jó viccnek gondolta, ha néha felhívja a faxkészüléket a mobiljáról, és végigröhögi, ahogy szegény becsapott állat csalódottan ütögeti a műanyagot. Egyikünk se bánta, mikor végül munkahelyet váltott...

Ahogy változik a világ, egyre ritkábban kapunk faxot. Félix is beletörődik talán lassacskán, hogy a várva-várt üzenete nem érkezik meg. Néha még bánatosan a polc felé nézeget, aztán továbbsétál és bekucorodik valamelyik íróasztal alá szunyókálni.

 

 

A kamionos macska

Kamionsofőrként dolgozom, egész Európát bejárva viszem-hozom a rakományokat. Szeretem ezt a munkát, a végtelen utakat, de azt is, hogy esténként egy-egy parkolóban megpihenve nagyon sok érdekes emberrel lehet találkozni.

Egy svájci pihenő alkalmával történt, hogy egy Bernd nevű sofőrrel elegyedtem beszélgetésbe. Meséltünk egymásnak a családunkról, az országunkról, de az is hamar kiderült, hogy ő is nagyon szereti a macskákat, ahogy én.

Hamar elfáradtunk az egész napos vezetés után, jó pihenést kívántunk egymásnak - és ahogy indultam vissza a kamionomhoz, egy cirmos macskát vettem észre az egyik autó alatt. Szólongatni kezdtem, de hiába, csak egyre beljebb bújt a kocsi alá.

Pár lépésről újdonsült barátom nevetését hallottam, majd elkiáltotta magát:
- Charlie!
Erre a cirmos előbújt, és beugrott Berndt kamionjának nyitott ajtaján.

Csodálkozó arckifejezésemet látva Berndt mesélni kezdett:
Charlie-t jó öt évvel ezelőtt ő vette a feleségének, hogy ne legyen egyedül, amíg ő úton van. Már egészen megszerették egymást, amikor is a macska eltűnt, ráadásul pont azon a napon, amikor ő a szokásosnál hosszabb útra indult.

Órákkal az indulás után egy furcsa hangra lett figyelmes. Ahogy jobban fülelt, úgy hallotta, hogy ez bizony nyávogás, ami egyértelműen a táskájából jön, amibe a ruháit pakolta. És valóban, az elveszettnek hitt macska a zoknik és alsónadrágok közé bújva európai utazásra indult.

Azóta vele utazik, megfordult már a legtöbb európai országban. Soha nem megy tíz méternél messzebbre a kamiontól, és ha szólítják, azonnal a helyére ugrik.

Christine, a felesége kapott egy másik macskát, aki a Lilly névre hallgat. Ha a hosszú utazások után újra találkoznak, ugyanúgy örülnek egymással Charlie-val, mint Berndt és a felesége.