Nyúlfarknyi macskamesék 1.

Aczél Gábor tollából
 

 

Volt egy cicám

Miska cicám fekete volt és mindent tudott.

Kárpátukrajnából származott és a Mísa megszólításhoz ragaszkodott, hosszú ível, meg se hallotta azt, aki Misának, Miskának vagy éppen Mihálynak szólította.

Pedig csak a magyar szóból értett.

Mííísa, Mííísukám, drága Mísa cicám, mondtam neki, amikor már nagyon beteg volt, mire végre megmoccantotta a fejét. Nézett rám, az ő még akkor is fensőbbséges, de már értetlenkedő és mégis megértő, tán felmentő tekintetével, és amennyire tudta, felém nyújtotta az egyik mancsát. Mielőtt elaludt volna végleg.

Nem lesz több cicám. Mísa biztosan nem.

 

Vénusz és Leó

Vénusz a nagykutyám neve, a kiscicám a Leó névre hallgat. Nem állítom, hogy kedvelik egymást, de van bennük együttműködési hajlam.

Van például egy macskatáp, amit Vénusz kutya is szeret, a zacskója láttán csorgatja a nyálát. Ha hozzáfér, az egyik lábával rátapos, hogy a körmével feltéphesse. Leó ezt nem tudja megtenni, hiába próbálkozik vele akkor is, amikor neki tilos enni.

Hogy Vénusz ne férjen hozzá, a macskatápot feltettem a szekrény tetejére. Utólag visszagondolva, mintha bizony ezért Leó megmosolygott volna a bajsza alatt.

Mert mihelyst magukra maradtak, Leó felugrott az asztalra, onnan a szekrény tetejére, hogy a zacskót Vénusznak lelökje.

Így eshetett meg, hogy amikor a szobába léptem, ők ketten a feltépett zacskóból már együtt falatoztak a szőnyegen.

 

 

Az egérölő

Van egy idén született cica a házban, a harmadikon lakik. Ezt a gazdija a nyakörvére is ráírta, mert kószál.

Hozzám is betévedt.

Beleakadt az egerem zsinórjába, ijedten rántotta le a gép mellől a parkettre és ameddig csak bírt, rohant vele.

De megakadt.

Hiába vergődött, nem tudott szabadulni.

Erre megölte az egeret.

Nem tudtam haragudni rá. Hiszen macska. Máskor is beengedem.