Színek kavalkádja: a szivárvány titkai
„Nézd anyu, szivárvány!” A szivárványnak nem csak gyermek, hanem felnőtt rajongója is akad bőven. Nem véletlen, hiszen igazán különleges, szép és ritka jelenségről van szó, ami mindig felvidít minket egy esős napon. Lehet, hogy már sok mindent tudsz róla, de fogadjunk, hogy tudunk még újat mondani!
Olyan égi tünemény ez, ami mindenkinek mosolyt csal az arcára, így érthető, hogy sok kultúra valamilyen misztikus jelentést társított hozzá. A japán mitológia szerint például az első istenek a szivárványhidakon keresztül érkeztek meg a földre, a skandináv hitvilág szerint is kapcsolatot hoz létre a föld és az ég között: ezen keresztül jutnak a mennybe a lelkek a valkűrök segítségével.
A Feng Shui a harmónia megtestesítőjének tartja a szivárványt, így kedvelői örömmel használják otthonaik díszítésére, hogy ezzel is egyensúlyt teremtsenek szobáikban. Egyszerre tulajdonítanak neki nyugtató és energetizáló hatást.
Azt mindenki tudja, hogy a szivárvány akkor jelenik meg a felhők közül, amikor az eső cseppjeit megvilágítja a nap, amikor a levegőben lévő vízcseppeket a napfény alacsony szögből éri. De vajon mi az oka annak, hogy a színek mindig állandó sorrendben helyezkednek el?
A szivárvány színeit a fehér fény szétszóródása okozza, amint az áthalad az esőcseppeken. A fény először az esőcsepp felületén törik meg, az esőcsepp túloldalán visszaverődik, majd kilépéskor ismét törést szenved. Ezt azt eredményezi, hogy igen változatos szögben léphet ki a fény, a legerősebb 40-42° körül távozik. A törés mértéke függ a fény hullámhosszától, ami a színekért is felelős. A kék fény (aminek kicsi a hullámhossza) nagyobb szögben törik meg, mint a vörös (ami a legnagyobb hullámhosszú látható fény), és mivel a csöpp hátuljában található a fókuszpont, ezért a vörös lesz az ív külső szélén, a kék a belsőn. Közöttük pedig az ismert sorrendben a többi szín.
A szivárvány valójában nem az égbolt egy különleges pontján keletkezik, hanem a szemlélő és a Nap helyzetétől függ. Minden esőcsepp ugyanabba az irányba továbbítja a fényt, de csak néhányukból származó fény éri el a szemlélődőt. Ez az, ami a szivárvány képét adja annak a szemlélődőnek. A szivárvány mindig az égbolt nappal átellenes részén van, és az ív belső része kissé világosabb a külsőnél. Az ív középpontja a megfigyelő feje által vetett árnyék meghosszabbítása. Ezért ha a nap 42 foknál magasabban van, akkor a szivárvány a horizont alatt keletkezik, ezáltal nem látható. Hegy tetejéről vagy repülőgépről teljes kör szivárvány is megfigyelhető.
